Dr. Boór-Gőblyös Istvánnal közösen séta sorozatot indítunk azzal a céllal, hogy a főváros különleges lovas szobrait értelmezzük.
Program sorozatunk első állomása a Kossuth tér.
A Parlament előtt két jelentős lovas szobor is áll: Rákóczi fejedelem és gróf Andrássy Gyula szobra. Ezekről az alkotásokról beszélgettünk 2023 május 13-án, s azokat elemeztük lovasszakmai és művészeti szempontokból.
A beszélgetést vezette a ló kiképzés szakmai és történeti nézőpontjából Dr. Boór-Gőblyös István, a Nemzeti Lovasakadémia alapítója és Dr. Szmrecsányi-Veszely Beáta, képzőművész, aki a lovas ábrázolások értelmezési lehetőségeivel foglalkozik.
Meghívott vendég Engler András szobrászművész volt, Andrássy gróf lovas szobrának egyik újra-alkotója, az elveszett eredeti szobor másolatának készítője.
Zala György, Gróf Andrássy Gyula lovas szobra (1893) és az új szobor (Polgár Botond, Engler András, Meszlényi János, 2015)
2015-ben állították vissza a Kossuth térre az eltűnt Andrássy szobor másolatát. Érdekes, hogy a köztudatból elveszett az a fajta látás, tudás, hogy lovas ábrázolást értelmezni tudjunk. A szobrász csoport (Polgár Botond, Engler András, Meszlényi János) is így volt ezzel, és nem értette, hogy milyen mozgásformát kell megalkotniuk. Tanácsadót, szakembert kellett keresniük ahhoz, hogy a jármódot értelmezni tudják, de még ez sem volt könnyű feladat, mert a művészettörténészek között nem találhattak segítségre, és a lovas szakemberek közül sem tudta volna bárki megválaszolni a kérdést. Azt felismerték, hogy a ló lép, de nem a lépés lábsorrendjében van ábrázolva. Mégis akkor hogyan? Azt nehezen lehet elképzelni, hogy hibásan járó lovon ábrázolták volna a magyar államférfit, a Magyar Királyság miniszterelnökét. Nem csak az alkotó, Zala György, hanem korának közönsége is nyilvánvalóan értette az iskolajármódok szerepét, társadalmi jelentőségét és a lábsorrendet, különben nem ábrázolta volna ilyen precizitással a művész. A jármódoknak szimbolikus szerepe is volt. Dr. Gőblyös István lókiképző hívta fel a figyelmemet arra, hogy mivel Andrássy csak gróf, ezért járt neki az iskola lépés, mely az ügetés lábsorrendjében lépő, magasan képzett ló jármódja lépésben. A gróf lova tehát iskola lépésben lett ábrázolva.
Pásztor János, II. Rákóczi Ferenc lovas szobra (1937)
“Megújulnak/Kiújulnak dicsőséges magyar nemzetnek régi sebei”
Az egyetlen szobor a téren, mely az eredeti helyen és az eredeti posztamensen áll. Fejedelemhez illő jármód a Parlament előtt ebben a környezetben a terre-a-terre (szinte egyhelyben történő vágta ugrások sora), melyben a tér másik oldalán csaknem 40 évvel később felállított szobor látható, II. Rákóczi Ferenc lovas szobra. Az örkényi lovastanár- és hajtóképző iskola virágkorában, amikor a magyar lovas tudás világviszonylatban is kiemelkedő, készült ez a mű. Minden bizonnyal a köztudatba is beszűrődött ebből a kultúrából, és élt egyfajta „ősi” tudás abból a szempontból, hogy nem volt kérdés a néző számára, hogy mit lát. Örkénytábor lett a hőskor, aminek sajnos a háború véget vetett és a magyar lovas tudás egy része külföldre kényszerült, képzett lovaink elpusztultak, vagy nyugatra menekítették őket. Ez az elveszett tudás azért mégsem veszett el teljesen a 21. századra. Rekonstruálni, sőt gyakorolni is tudják igényes lovasok ma Magyarországon. Egyelőre csak néhányan, de talán hamarosan egyre többen képesek ezeknek az említett jármódoknak a kivitelezésére, és ezzel nem csupán egy periférikus kultúrát őriznek és visznek tovább, hanem nagy segítséget nyújtanak nekünk is, azoknak, akik a lovas ábrázolások értelmezésével foglalkoznak. De mi is az a lovas magasiskola? A lovaglás művészete, amikor ló és lovas egybeolvad, létrejön egyfajta kentaur. A kentaur egy olyan koncepció, melyben a lovas gondolatai a ló gondolataival, a ló teste az ember testével válik eggyé. Ilyenkor a ló végletekig együttműködik lovasával, peckesen jár, felfelé mozog, büszke, tele van önbizalommal, testrészeit lovasa segítségével tudatosan irányítja, mind fizikailag, mind mentálisan, mind emocionálisan kontrollálja magát. Ezt csak jól izmolt, egyenesre lovagolt, elengedett, egyensúlyban lévő, magasan képzett lóval lehet elérni. Az ilyen ló kiképzésére csak a legnagyobb mesterek képesek, és akkor is a teljes képzés hosszú évekig, akár egy évtizedig is eltarthat. Az ilyen ló nem csak ügyessége miatt hatalmas érték, hanem mert olyan háttér gondolkodás és kifinomult műveltség is szükséges annak eléréséhez, amely csatákat döntött el és korszakokat határozott meg. A művészettörténetben királyok, fejedelmek, lovas hősök portréi a legtöbbször magasiskolai jármódban vannak ábrázolva, általában levade, redopp vagy a legelőkelőbb, a carriere, amit viszont szobrászatban bonyolult kivitelezni, így főleg festészeti, grafikai művekben maradt fenn. Státusz szimbólum, a hatalom, a kifinomult műveltség szoros hozzátartozója az említett tudás, egy olyan örökség, mely kötelező volt az igényes vezetés számára. A nemzetközi és a magyar művészettörténetben számtalan példával alátámasztható a lovaglás művészetének folyamatos fenntartása és fennmaradása Európában, és véleményem szerint elképzelhető, hogy egészen a szkítáktól kezdődően. Hogy mi állhat mindennek az igénynek, tudásnak és — szerintem - „vallás”-nak a hátterében, erről is beszégetünk a program alkalmával.
Dr. Boór-Gőblyös István: Levade és a többiek, 2023
Szakkérdésekben csakis a legegyszerűbb fogalmak elővételével és magyarázatával lehet úgy témát találni, valamint írni, hogy a szerző népszerű legyen és, hogy a szöveg minél több olvasóhoz jusson el. És nem véletlenül! A könnyen érthető és mindenki számára napi problémaként felvetődő, vagy megoldandó kérdések tárgyalása önmagától generál egyfajta olvasottságot. Néha napján azonban a lókiképzés “másik végéről” is szót kell ejteni, mégpedig két okból. Nem kerülhető meg a vonatkozó gondolatok rögzítése a jelen és az utókor számára, valamint a kiképzés végső feladatainak megismerése világosabbá teszi a kezdeti lépések célját és azok minősítését. A lovaglásban ugyanis a jóhoz nagyon közel áll a rossz és a kettő közti különbséget sokszor csak a végcél pontos ismeretével lehet megérteni. De hát mi is a lókiképzés végső célja? Mármint a hátasló kiképzésének végső célja. A sportlónál viszonylag egyszerű a válasz: a kiképzés végén azoknak az elvárásoknak kell megfelelni, amiket a legmagasabb feladatokban, az adott szakág sportlovaival szemben támasztanak. Itt szeretném megjegyezni, hogy hátaslovak képzőjeként nem sorolom magam egy szakághoz sem. A hátasló képzése a ló általános képzését jelenti, ezért ideális végeredmény esetén bármelyik szakág szempontjából azt megfelelőnek kell minősíteni. A hátaslónak egy díjlovas nézőpontjából ugyanolyan optimálisnak kell lennie, mint egy westernlovas, vagy ugrólovas, de akár egy military lovas szemszögéből. Ennek az alapigazságnak az elfogadását nehezíti, az adott sportág aktuális divatirányzata. Jól tudom, hogy maguknak a sportolóknak sem egyszerű a divathoz való igazodás, hiszen például a kortárs díjlovas-elképzelések évtizedről évtizedre változnak a vonatkozó divattal együtt és hát valljuk be, mindezt nehéz összeegyeztetni a lókiképzés évezredes alapelveivel, elvárásaival. Ha még emlékszik valaki, akkor a hetvenes évek második felét Christine Stückelberger, svájci lovas uralta Granat nevű lovával - aprócska hölgy, hatalmas lovon és ennek megfelelően ez a korszak lett a hatalmas díjlovak korszaka. Azután jött dr. Klimke és Allerich. Jellegzetességük a közép- és nyújtott ügetések előredobált patái voltak. Mindenki ezt akarta utánozni. Majd jött Nicole Uphoff, akinek lova, Rembrant, a vékony lábú, kecses lovak idejét hozta el. Most éppen az Edvard Gal és Totilas korszak végén vagyunk, ahol is a magasra emelt lábtövekkel történő ügetés a divat. A helyzet megértéséhez a divat változásának okát kell átlátni. Az egyes “korszakokban” a legdrágábban eladható lovak mindig az adott divatnak megfelelően mozgó, vagy például az adott divat testtartásával járó lovak lesznek. A tenyésztők persze ilyen lovakat kezdenek tenyészteni és amikor öt-hat év múlva a piac a divatos fiatal lovakkal telítődni kezd, akkor váltani kell a divatot, hogy a tenyésztői árak ne kezdjenek zuhanni az elvárásoknak megfelelő, de túlzott létszámú kínálat miatt. Mindez persze - a tévedés jogát fenntartva - például a díjugratásra, vagy a western stílusra is fennáll, hiszen a versenyeken húsz évvel ezelőtt egészen más elvárások érvényesültek, mint napjainkban. Lehetne persze azt állítani, hogy azóta “fejlődött” a sport, de ez olcsó önámítás, valójában az egész pusztán pénzről szól. Az összeszedettség - vágtában Akkor mit is lehetne önmagunk számára, kortalan célként megfogalmazni, mi is a lókiképzés, pontosabban a hátaslóképzés célja akkor, ha lehántjuk a versenyek és bírái által ránk erőltetett külső mázat? Számomra vitathatatlan cél a fordulékonyság és a gyorsaság. A fordulékonyság tulajdonképpen az összeszedettség igényét foglalja magában. Az összeszedettség (testi értelemben) a vállak megkönnyítését jelenti, hiszen ezzel válik a ló fordulékonnyá. Annak a lónak, amelyinek nincs szüksége fordulékonyságra, annak nincs szüksége összeszedettségre sem. Persze sokan az összeszedettséget a lassú irammal azonosítják, de ez tévedés. A félreértésnek két oka van: egyrészről a díjlovas programokban a munkairamnál rövidebb tempó megnevezése az összeszedett iram. Ez megtévesztő, mert ha például nyújtott vágtában “hegyre fel” vágtázik a ló (azaz a vállak megkönnyültek), akkor azt összeszedettnek kell tekinteni. Másrészről az okozza a félreértést, hogy az összeszedettséget először lassú iramban szokás gyakorolni és legtöbbször ennél tovább nem is jut a képzés, nem jutnak el oda a lovak és lovasok a nagyobb iramban is megkíséreljék az összeszedettség fenntartását és így, a nagy iramú összeszedettség szinte ismeretlen fogalom. A gyorsaság természetesen a vágta jármódot igényli, hiszen vágtában gyorsabb a ló, mint ügetésben, vagy lépésben. Azonban a vágta gyorsasága nem csak előrefelé, de fordulatban is érvényesül, vágtában gyorsabban tud megfordulni a ló, mint ügetésben, vagy lépésben. A terre a terre Mindez azt jelenti, hogy számomra a kiképzés célja az összeszedett vágta, pontosabban az iskolavágta. Ez lehet a kétütemű, lebegési fázis nélküli terre a terre, vagy a négyütemű lebegési fázis nélküli iskolavágta. (Az iskolavágta kifejezésnek kettős értelme van.) A kétütemű terre a terre jármódban az egyik ütemben a két hátulsó, a másik ütemben a két elülső láb ér talajra. Ebben a jármódban a ló manőverezhetősége rendkívülivé válik. Nem csak előrefelé és féloldalazásban lehet benne haladni, hanem teljes oldaljárást is végre lehet hajtani. Ugyanis, míg az iskolalépésben és a piaffe feladatban a teljes oldaljárás végrehajthatatlan (az elülső és hátulsó lábak összeütődnek), addig a terre a terre jármódban ez a probléma nem áll fenn, mert az egymás melletti lábak egyszerre mozdulnak. Mindezen túlmenően a terre a terre jármódban hátrafelé is lehet vágtázni, azaz a manőverezhetőségnek hátrafelé sincs korlátja. A kétütemű jármódot hajlítottan egyenes helyzetben terre a terre névvel nevezem meg. A hajlítottan egyenes helyzetből következik, hogy a hátulsó lábak nem egymás mellet érnek talajra, mert a hajlítás miatt ló belső csípője előrébb van a külsőnél és ezért a mozgást a belső hátulsó láb “vezeti”, azaz az belső hátulsó láb kissé előrébb ér talajra mind a külső. Ha a mozgás hajlítás nélkül (egyenes-egyenes) helyzetben kerül végrehajtásnak, akkor az mezaire jármódnak nevezzük. A mezairben a hátulsó lábak egymás mellett érnek talajra. Ütemében a terre a terre végrehajtása két fajta lehet. A két egyformán gyors patadobbanással végrehajtott terre a terre feladatot alacsony terre a terre feladatnak nevezzük. A patadobbanások közötti idő egyforma. Ellenben, ha a jármód végrehajtása során a mar magasabbra emelkedik és ezért ez az ütem lassabb, majd ezt a hátulsó lábak gyors előreugrása követi, tehát lassú és gyors ütem váltakozva hallatszik, azt magas terre a terre jármódnak vagy alacsony courbette-nek nevezzük. Az ilyen jármódban a hátulsó lábak egyszerre, az elülsők földre érése után ugranak előre. Meg kell jegyezni, hogy a hátulsó lábak egyidejű előreugrása a rebatt. Magas courbette az, ha a rebattolás az elülső lábak földre érése előtt történik. Ez az, amit a Bécsi Spanyoliskolában láthatunk és amit ott egyszerűen courbette-nek neveznek. Az alacsony terre a terre és magas terre a terre (alacsony courbette) különbségét valójában mindannyian ismerjük: a vágta félperdülés kettős lehet, végre lehet hajtani három-négy vágtaugrással (ezt iskolajármódban az alacsony terre a terre használatát feltételezi), de a perdülés úgy is végrehajtható, hogy a ló elülső lábaival felemelkedik és azok egyetlen, a ló által végrehajtott félfordulat után érnek talajra. Az ilyen félperdülést kell a magas terre a terre, vagy alacsony courbette jármód használatával végrehajtani. A terre a terre végül is egy levade és egy rebatt összessége. Ezért a levade feladat tanításának lényeges része, hogy azt nem csak egyenesen, de jobb és bal hajlításban is végre kell tudni hajtani, hiszen hajlítás nélkül a ló nem tudja, hogy a levade végén melyik kézen kell majd a vágtát, vagy a terre a terre jármódot megkezdeni. A jobb kézre végrehajtott levade feladatban a jobb hátulsó láb a másiknál kissé előrébb helyezkedik el és a jobb csípő előrébb és mélyebb helyzetben van a balnál. (Bal kézre mindez természetesen pont fordítva van.) A terre a terre jármódban a ló háta elcsendesedik, szó szerint mozdulatlanná válik. A jármód lovaglása során a célzás (szúró-, vágó-, vagy lőfegyverrel) nagyon nagy pontossággal hajtható végre. A terre a terre helytelen, ha a jármód végrehajtása során a ló a farát úgymond feldobálja. Viccesen a ló farára teletöltött pezsgőspoharat szokás állítani a hát elcsendesedését bizonyítandó. Ez persze csak akkor lehetséges, ha a terre a terre során "használt" levade nem éri el a ló hátulsó lábainak maximális hajlíthatóságát. Ha a rebattolás a maximális hajlítás után történik, akkor a paták csak akkor tudnak a levegőbe emelkedni, ha a far is megemelkedik. Ha a far a mozgás során nem emelkedik meg, az csak úgy lehet, hogy a rebatban erősebb konchajlításba kerül a ló, mint ami a kiinduló helyzet volt. Ezért a terre a terre kezdő levade-ja nem lehet maximális mértékű.
Program sorozatunk második állomása a Budai királyi vár.
