Műcsarnok, Budapest
Kurátor: Keserü Katalin

"Az univerzumban való lét képzete - érzése, tudata, állapota együtt - a természetben keletkezik. S miközben érezzük a tér tágasságát, megfeledkezünk az időről - vagy lelassul az idő, amit az ember a maga nappalainak és mozgásának számbavételével konstruált, nem véve figyelembe, hogy más létezők ideje más alapokon nyugodhat. A lassú mozgás például más, öröknek tűnő időben és térben való létet jelez. Realizálásához olykor a természetitől idegennek látszó, mert "élettelen" anyagok, digitális programok is szükségesek. Veszely Bea azonban az emberi időt a természet megismerésének folyamatával azonosítja. Második lovas video-installációja egy nézőpontból felvett, 3 x 4  órányi anyagon mutat be egy lovat. Ezalatt nem "történik" semmi: a ló bőrének, fülének, szemének apró rezdüléseit - a nyugalmát - látjuk, egyszerre három időben. Az idő átvágásával, egyúttal kiterjesztésével a megismerési folyamat tudati-fogalmi jellegűből érzékivé-érzelmivé válik: a néző - megfigyelő azonosul a tárgyával. Átértelemződik a természetben való lét: szereplőből, "hivatlan vendégből" a részeseivé válhatunk, kikerülve a megszokott időviszonyokból, hogy a természetébe illeszkedhessünk, lemondva a teremtmények közt magunkat megkülönböztető, kiemelt szerepünkről. "

Keserü Katalin, Természetművészet - definíció szerint és anélkül - Magyarországon